Keserű könnyek

Írta: Eliza

2.fejezet 
A találkozás 

 

A hajamba csatot tűzve a táskámat és némi pénzt felkapva sietek a találkozóra. Már szinte rohanok végig a sötét kietlen utcán. Nincs bennem félelem sem bánat, helyét az izgalom és a kíváncsiság vette át. Ki lehet az a fiú akivel éveken át minden problémámat megosztottam ki erőt adott nekem a folytatáshoz. A park bejáratánál lelassítom lépteim s körülnézek sehol egy lélek sem. A legközelebbi padra telepszem le, de úgy érzemegy percig sem bírok egyhelyben maradni. Telnek-múlnak a percek, elfog az idegesség és a szűnni nem akaró izgalom. Az órámra pillantok 6:50, egy húszas éveiben járó férfit látok meg felém haladni.

- Aiko?-Szólal meg lágy hangon.
- Asa?- mondom vidáman. De mélyen legbelül valami nem stimmel. Feszélyezve érzem magam a társaságában.
- Gyere mennyünk sétálni-Elindult egy kietlen utca felé.
Nem tudom miért de követtem őt. Szótlanul sétálunk egymás mellett. Hirtelen megállt és elmosolyodott. Vészjósló mosolyától kivert a veríték, de nem szóltam csak viszonoztam gesztusát. Két erős kar fogott le majd valamit az arcomhoz nyomtak. Forgott körülöttem a világ mozdulni sem tudtam. Egy fekete autóba ültettek. Fejem sajgott, átvertek, ő nem Asa. Könnyeim kicsordultak majd megállíthatatlanul hullottak végig az arcomon. Minen ízben remegtem a dühtől és a tehetetlenségtől. Végtagjaim zsibbadtak, fejembe ezernyi gondolat cikázott át. Már nem akartam meghalni. Féltem........Rájöttem hogy az élet ezernyi szépet tartogathat még nekem, de már késő volt, ekkor jöttem rá mekkora egy idióta voltam.
- Szép kis zsákmány!
- Az ám! Nézd ezt a hosszú szőke hajat!- Mondta majd megtépte a hajam. Kínzó fájdalom hasított a fejembe.
- Áá....!- Hallom a sofőr ordítását majd neki csapódok az ülésnek. 
- Mi a franc?- kiszálltak a mellettem ülők . Már csak a fájdalommal teli ordításukat hallom majd egy fekete árny tűnik fel a kocsi mellett. Kiszáll a sofőr és futásnak ered. Egy fényes tárgy repül felé és már csak a spriccelő vért látom. Szorosan behunyom a szemem most én jövök meg fog ölni! Egész testemben remegni kezdek. Ahogy a lépéseket egyre közelebbről és közelebbről hallom.Torkomban hatalmas gombóc keletkezik, szorosan lehunyt szemmel várom mi történik. Valaki gyengéden hozzám ér.
- Minden rendben.....? Aiko?- Hangzik el a kérdés. Nevemet gyengéden és valami rejtett izgalommal mondja ki. Lassan kinyitom a szemem, két gyönyörű zölden csillogó szempárral találom magam szembe. Csak lassan bólintani tudok. I
-Asa..... 
- Szeretlek !- mondta és megcsókolt- Maradj velem örökké!- Viszonoztam gyengéd csókját.
Most mér nem vagyok egyedül......

 

1.Fejezet 

A telefon
 

A bíbor színű folyadék ütemesen csepegett bele a kád meleg vizébe, rózsaszínné vált majd eltűnt. A csuklóm lüktetett aranyszőke hajam copfját kibontottam a még ép kezemmel és belemerültem a vízbe. Nem lenne jobb meghalni? Hiányoznék valakinek? Nem nem hiszem. Apám és anyám a munkába temetkezik mivel egy gazdag család lánya vagyok ezért sűrűn kihasználtak, megvertek. A csuklóm már csíkos a sok vagdosástól. Már teljesen megszoktam eszt a csípő fájó érzést, talán tényleg úgy gondolom hogy a véremmel együtt a fájdalmam is eltávozik . Oh... istenem bár ilyen egyszerű lenne. Miért nem tudok megfelelni?! Mintha égetne minden levegő vétel. A szenvedés az élet része, tudom, néha rossz, de ennyire?! 
A telefonom rezgése ébreszt fel ábrándomból. Elszorítom a csuklóm és kimászok a hideg vízből. Egy törölközőt magamra csavarva kukkantok bele a telefonomba, lassan elmosolyodom.
Szia!
Most értem haza a melóból. Apám megint megvert. Éhes vagyok....:( De nem merek lemenni + nem hiszem hogy találnék valamit is a hűtőben. Nagyon fáj a hátam.....
Nah és veled történt valami hasonló jó?
By: Asa
Magamra veszem selyem hálóingem és a fürdőből a szobám felé veszem az irányt a sötét folyosón. Lábujjaimat kellemesen masszírozza a rojtos szőnyeg amint belépek a szobába. Ágyam szélére ülve pötyögöm be a választ.
Szia!
Az iskolában terrorizáltak megint:S Kicsit félek egyedül az üres házban. Ismét megvágtam a csuklóm.....
Meg szeretnék halni....Asa.....
By:Aiko
Szeretnék találkozni már vele, mindig is úgy éreztem ő az egyetlen akivel megoszthatom a problémáim. Nem tudok róla sokat, még egy fotóm sincs. Egy könnycseppet érzek legördülni az arcomon, nem tudtam magamban tartani gyenge vagyok. Összegörnyedve fekszek le az ágyba a telefonom szorongatva magamhoz. Félálomba sóvárgok a fiú után mást nem tudok tenni. A telefonom megrezzen érdeklődve futom át üzenetét.
Találkozzunk!
Holnap a parkban 7 órakkor! Ugye ott leszel?!
Várlak..............
By: Asa
A könnyeim szaporábban kezdtek hullani. Elakadt a lélekzetem nem tudtam rájönni mi ez az érzés a mellkasomban. Kisírt szemeim elnehezültek mint az ólom majd lecsukódtak.