Írta:darkrukia

A baj babástól jön!

 III.fejezet

 

 Shusei ezen a héten már nem ment suliba, és Hotsauma sem. A szőke hajú fiú épp az ágyon ülve játszott a GameBoy-án, Shu pedig – Hotsuma parancsára – elment zuhanyzni. Egy bő félóra múlva kijött a fürdőből, derekán egy törölközővel. Az éjjeliszekrény fiúkjából elővette azt a nyakláncot, amit Yukitól kapott. Valamiért úgy érezte, hogy az ékszer jól mutatna rajta. A ruhásszekrény melletti talpig tükörben nézte magát, miközben próbálta felvenni a nyakéket.

 Hotsuma már akkor felpillantott a könyvből, mikor kinyílt a fürdő ajtaja, aztán ahogy kisétált a sexy barna hajú fiú egy szál törölközőben, véletlenül tátva felejtette a száját. Majd, ahogy nézegedte a fiút megakadt a szeme a nem túl izmos, lapos hason. Shusei-en meglátszik a kihagyott étkezések hiánya.

-         Segítenél? – nézett hátra válla fölött a barna hajú fiú és látta, hogy Hotsuma fedetlen mellkasát nézi mereven, mire ő kissé elvigyorodott. A szőke hajú fiú kissé összezavarodva tekintett fel Shuseire és halvány pírral konstalálta azt a „hát igen, tökéletes vagyok” vigyort.

-         Jah, igen, persze. – szedte össze a gondolatait és  elvette a felé nyújtott nyakláncot, majd a barna hajú fiú nyakára illesztette.

 
 

 A nappaliban   Luka komoly tekintettel nézett az épp levegőbe beszélő Yukira. A fiú épp azt kérdezte, hogy kit tart a legsegítőkészebb embernek. Luka megadva magát a kíványcsi fiúnak felelt a kérdéseire.

- Téged. – mondta röviden, mire Yuki egy kissé elpirult és elhabogott egy köszönömöt.

- És a legszebbnek? – nézett a férfi szemébe, aki kissé gondolkodóba esett.

- Shusei gyönyörűbb az egész Zwelt-örzőnél, ezt te sem tagadhatod Yuki. – mondta elmélázva a fekete és párjára nézett, aki kissé durcás képpel és szomorú szemekkel nézett rá.

 Shu és Hotsuma ezt a pillanatot választotta, hogy lemenjenek Yuki jegyzeteiért. Aszőke kissé furcsán nézte adurcás fiút, de csak levetette magát a kanapéra és várta, amíg végeznek a leckével.

-         Jól vagy? – törte meg a csendet Toko és aggódva ugrott Shusei elé.

-         Persze – mondta mosolyogva a fiú. – Megyek bekapok valamit – mondta és elindult az ebédlő felé, majd a válla fölött hátranézett. – Te nem jössz? – nézett a szőszire.

-         De megyek – tápászkodott fel az a kanapéról és a fiú után ment, aki bevárta és tovább ment. Mikor a székhez ért volna Shuseikissé megszédült és hátralépett egyet, mire Hotsuma gyorsan elkapta a könyökét.

-         Jól vagy? – kérdfezte aggódva a fiú.

-         Igen, csak kicsit elszédültem.

 Hotsuma segített leülni a fiúnak és addig nem engedte ki az ajtón, amíg meg nem ette azegész ételt a tányérjáról.

 

 Giou Takashiro estére tervezett megbeszélést az örzőivel. Mire mindenki elfoglalta a helyét és elcsendesedett jóval elmúlt kilenc óra is. És akkor Takashiro belekezdett a mondókájába, amíre persze mindenki csak fél füllel figyelt, majd mikor Shusei külnös „betegségéről” döbbent arccal néztek hol Shuiere, hol Takashirora. Luka szúrós szemmel, rendíthtetlenül nézte Hotsumát.

-         Mivel régen a Zwelt örzők bármilyen emberi alakban lehetett, a fejesek felruházták a termékenység képességével. Shusei, kivel feküdtél le utoljára? – nézett ridegen a csokoládébarna szemekbe. A barna hajú fiú motyogott valamit, mire mindenki közelebb hajolt. – Bocsánat, nem hallottam valami hangosan. Megismételnéd?

-         Nem – vágta rá a fiú és mindenki kissé feldühödött. Mikor a fiú körülnézett  tekintete találkozott egy zöld szemű fiúéval, lassan újra motyogni kezdett. Félrekapta a fejét és a padlóra szegezte tekintetét. – Aznap részegek voltunk, nem emlékszem semmire belőle. De reggel mellettem volt meztelenül, ahogy én is. – mondta a fiú a kékes-zöld szőnyegnek  pirulva.

-         De ki? Ki volt az? – záporozott rá néhány kérdés többfelől is.

-         É-Én – sütötte le a fejét a szőke.

-         Hát gratulálok, sikerült összehoznotok egy babát. Döntsétek el mi legyen vele. Mindketten jól gondoljátok át. – mondta Takashiro és gyors búcsút véve ott hagyta őket.

-         De jó, neked is lesz egy babád – vigyorgott Shuseire Toko és a saját,maajd a fiú hasára tette a kezét. A barna megrökönyödve nézett a boldog lányra.

-         Gyere inkább fel – suttogta Tsukumo a lány fülébe és húzta is maga után.

  Luka és Yuki is úgy gondolta, hogy jobb lenneaz erkélyre menni, mint ezt végighallgatni, vagycsak csendben ülni.

-         Basszameg – suttogta Hotsu, mire a barna bólintott.

-         Most mi legyen? – nézett a fiúra. Tudták, hogy nem érdemes efelett vitatkozni, mert hiába a baba, az ígéreteken nem változtat semit.

-         Te mit szeretnél? – kérdezte a szőke jéghideg arccal, várva a másik válaszát.

-         Nem tudom. – rázta meg a fejét, majd a Hotsumára nézett. – Egy gyerek óriási felelősség és ráadásul még fiú vagyok, nem számítottam, és nem is akartam soha teherbe esni.

-         Tehát nem akarod. – szűrte le a választ a szőke.

-         Mondtam,hogy nem tudom.

 Ahogy a zöld szem,eket figyelte már kiolvasta belőle, hogy a párja mit szeretne. De még maga sem tudta eldönteni, hogy kedvére tegyen, vagy az eszére hallgasson.

 

- Ha döntöttél szólj – mondta a szőke és felállva elment. Még egyszer hátranézett a válla felett, de inkább továbbment. Shusei már csak a fent becsúkódó szoba ajtaját hallotta.