Írta: darkrukia

A baj babástól jőn!

II.fejezet

 

 A nagy hír után eltelt két hét. Hotsuma egyre jobban unta a sima hétköznapokat, és minden nap egyre jobban vágyott arra, hogy emlékezzen arra az egy „félresikrült” éjszakára.

 

 Puff... a fürdő ajtaja hangosan csapódott Shusei után, aki ma már harmadjára öklendezte ki a benne maradt ebédjét. Az utóbbi időben a ház gyakran hallotta ezt a hangot fentről, de még senki sem vette a fáradtságot, hogy megkérdezzék mi a baj.

 

 Végül ezen kis gondolkodás után  Yuki és Hotsuma felmentek a fiúhoz. Mivel a kopogtatásra senki nem nyitott ajtót, bementek a szobába, és leesett az álluk. A szobában mintha bomba robbant volna. A ruhák a kanapén szanaszét, könyvek halomban sorakoztak  a padlón. Beljebb sétálva megtalálták a fiút, aki az ágytól pár méterre eszméletlenül hevert. A két fiatal ember azonnal odasietett.

 

-         Maradj vele! Én szólok Isuzunak –mondta Yuki és az ajtó már csapódott is a háta mögött. Addig is Hotsuma próbálta ébresztgetni, pofozgatni és egy kis vízzel szembeönteni, de a fiú nem tért magához. Nagy fordulással megérkezett az orvos is, aki mondta, hogy tegyék fel az ágyra. Fujiwarának a vizsgálat után elkerekedett a szeme és mindenkit kiküldött az ajtó elé.

-         Mi történt? – kérdezte aggodalmasan Tsukumo, mikor Toko-val felértek a lépcsőn és megpiullantották az ajtó előtt álló két fiút.

-         Shusei rosszul lett – mondta Yuki aggodalmas arccal.

-         Hívjunk orvost? – kérdezte ártatlanul a lány, mire Hotsuma idegesen ordibálni kezdett vele.

-         Szerinted, miért van bent Fujiwara? Vagy miért állunk mi itt.... – de nem tudta befejezni, mert Isuzu kicsapta az ajtót, ezzel a földre küldve az ajtónak hátat vető fiút, aki elterült, mint a gyalogbéka.

 

 Mindenki az orvoshoz fordult és a földön elterülő fiú is összekapta magát és megrohamozta Isuzut, aki kissé sápadt arccal csak ennyit mondott: - Beszélnem kell Takashiro-sama-val.

 

 

 A barna hajú fiú ismét nagy fejfájással ébredt. Egy ujabb csillapítot bevéve -, ami csodával határos módon az éjjeliszekrényén volt – felöltözött normális ruhába. Az ingjét gombolta be, és lehajolt az órát megnézni, mire elkerekedett szemmel vette tudomásul, hogy már rég elmúlt tíz is.

 

 

 

 

 Nyílt az ajtó. Shusei gyorsan kapta arra a fejét és kiegyenesedett, de abban a pillanatban megszédült és kissé megingott.

-         Te meg mi a francot csinálsz? – kérdezett rá nem túl kedvesen az egyetlen fiatal, aki még nem volt iskolában. Odament Shusei mellé és megpördítve az ágy felé kezte vezetni.

-         Épp lekéstük az iskolát. Te mit keresel itthon? – lepődött meg a fiú, de nem nagyon ellenkezett, mikor Hotsuma ledöntötte az ágyra és... egy perc filmszakadás. A szőke mélyen a csokoládébarna szemekbe nézett, teljesen elveszett benne, ahogy Shusei is az intenzív nézéstől. Renjou hamarabb magához térve húzta a barnára a takarót.

-         Ma nem megyünk suliba – mondta és látva a barna értetlen arcát, kezte magyarázni, hogy mi is történt.

-         ...és akkor Tachibana azt mondta maradjak itthon é... – és a fürdő ajtócsapódása megakadályozta abban, hogy végigmondja a ma reggel történteit. Azonnal felkelt és a fiú után masírozott, majd illedelmesen kopogott az ajtón. – Shu, jól vagy? Bemegyek. – mondta és be is lépett.

 Shusei a földön térdelve a kagyló fölé hajolva lélegzett mélyeket, majd kiöblítve száját fordult hátra, ahol egyenesen Hotsuma arcával találta szembe magát. A barna hajú fiú nem is gondolkodott, azonnal az idősebb nyaka köré fonta egyik kezét, és magához húzta egy ölelésre. Másik kezét görcsösen szorította magához.

 Hotsuma a barna hajú fiú térde alá nyúlva felemelte és az ágyhoz vitte. A fiú közben elaludt a karjaiban. Mivel kezével még mindig karolta a szöszi nyakát, ő is melléje feküdt és egy sóhajjal magához húzta az alvó fiút, aki öntudatlanul is közelebb bújt hozzá, kezét még mindig alhasára szorítva.