Írta: darkrukia

 

Közös titkok

~ 1. rész ~

Kezdetek

 

Harry Potter c. könyv/film alapján, bár csak néhány szereplő, helyszínek és alapsztori adott. A történet természetesen a Sötét Nagyúr legyőzése után játszódik. Roxfort ismét megnyitotta kapuit, kezdetét veszi egy új tanév, ezúttal a Kis Hős és társai a végzős diákok. A történet nem Harry Potter dicsőítéséről szól, inkább egy furcsább párosra, Draco Malfoy-ra és Perselus Pitonra tevődik, meg a Mardekár ház többi szereplőjére. Ha valakit ez undorít, vagy úgy dönt, hogy nem érdekli a kis történet, kérem most hagyja abba az olvasást! Ne legyen az, hogy nem szóltam, ne legyen az, hogy kritikában kezdnek el fikázni. Aki tovább lép, azt szeretettel fogadom, remélem tetszik majd kezdet, s majd a folytatást is olvassa. Köszönöm a figyelmet! Döljetek hátra, és élvezzétek! Természetesen örömmel fogadom a kritikákat, építőjellegűeket a legnagyobb örömmel, de már csak azért is boldog vagyok, ha elolvasod, s megtetszik majd az írásom. Nem fecsérlem a szót tovább. Jó olvasást!

 

 

darkrukia

 

 

 Draco Malfoy arra ébredt, hogy fázik. Ujjai a mellette fekvő párnán simítottak végig. Egy sóhajjal nyugtázta, hogy bizony párja már rég kiszökhetett mellőle. Emlékeimben felparázslott az elmúlt éjszaka történtei. Élete legszebb éjszakája volt, és azzal tölthette, kit a világon mindennél jobban szeretett. Tudta, hogy őt is szeretik, tegnap éjjel nem egy alkalommal bizonyította ezt párja. A pillanat mégis akkor vált felejthetetlenné, mikor kedvese szorosan magához ölelte és a fülébe suttogta: Szeretlek!

 Igen, határozottan boldog volt. Viszont az igencsak elszomorította, hogy a szeretett személy már nincs mellette. De már megszokta azt, hogy mindig egyedül ébred. Akárkivel bújik ágyba senki sem marad vele hajnalig.

 Halk sóhajjal, kómás fejjel ült fel a puha ágyon. Altestébe finoman hasított a bizsergés, szintén a tegnap éjjelre emlékeztetve őt. Szeme megakadt az ágy melletti széken lévő ruhákon. Nocsak.

 Nesztelen léptek, halk kattanás. Az ajtó kinyílt és egy barna hajú mardekáros repült az ágyába.

-         Jó reggelt, napfény! – rikkantotta Blaise Zambini.

 Draco első dolga az volt, hogy a feje alatt lévő párnával arconcsapja a srácot, aztán meg rájött, hogy akkor csak rosszabbul járna. A mardekárosok imádják, ha hergelik őket.

-         Mit csinálsz itt lent? – Kezével magáhozintette a ruháit, de aztán inkább úgy döntött, hogy vesz egy fürdőt.

-         Perselus kért meg, hogy nézzem meg nem-e lett az ő aranybogarának valami baja – gügyögött idétlenül a fiú, mire tényleg kapott egy párnát az arcába.

-         Idióta – vonta le Draco a tanulságot és már tápászkodott is fel, hogy elinduljon a fürdő felé. Nagy hiba volt.

-         Amint látom este akció is volt. – Csak egy pillantásába került és már Blaise ölében csücsült.

-         Közöd? Eleresztenél? Le szeretnék tusolni – fújtatta a fiú, miközben a testét bejáró kezeket próbálta lefeszíteni magáról. Egy jó tíz perc hancúrozás után egy erős mágiaütés választotta el őket.

-         El a kezekkel, Zambini! – mormogta az ajtóban álló férfi.

 Draco tekintete gyorsan futott végig párja testén, ami okozott neki egy „kis” problémát. A szobában maradt két hímneműt a fürdőszobaajtó csattanása késztette nevetésre. Álljunk csak meg! Nevetésre?

 Blaise teljesen ledöbbent. Most hallotta először nevetni házvezető tanárát. Keserű sóhaj kíséretében igazította meg ruháit és állt fel az ágyról.

-         Szóval mégiscsak szereted. – Nem kérdés volt. Kristálytiszta kijelentés.

-         Talán bajod van vele? – mordult fel a tanár szórakozottan.

 A barna hajú fiú csak leintette és a szekrényhez lépve elővett egy üveg Álomtalan álom bájitalt.

- Viszem Potternek. Vigyázz Darco seggére – kiáltott még hátra és távozott.

 „Ezek a diákok napról-napra szemtelenebbek.” – gondolta magában Perselus Piton, miközben azt az egy szál törölközőt bogozta le magáról, ami eddig takarta. Pár perc múlva már a zuhanyzófülkében volt, és szeretője vágytól remegő testét tartotta a karjaiban, miközben mámorító csókban forrtak össze.

„Bárcsak minden reggel így indulna!”

***

-         Jó reggelt, CsipkeJózsika! – rikkantotta Blaise a szokásos stílusában, miközben lehuppant az ágyra. – Hát a szívszerelmed hol hagytad? – gügyögte, mire kapott egy taslit. Aztán készségesen hagyta, hogy a fekete hajú fiú az ölébe másszon és őt használja alvómacinak.

-         Szereztél bájitalt? – motyogta a kissebb, de úgy, hogy a másiknak csak fél perc múlva esett le, mit is kérdezett.

-         Áh, már odaadtam Grangernek – mosolygott, mint a tejbetök.

-         Bejön a csaj?

-         Ki?

-         Granger, te barom.

-         Dehogy – emelte fel védekezően a kezét, mire Theodore Nott elégedetlenül morrant fel. Ugyanis azok a kezek nemrég még a hátát simizték.

-         Akkor miért vagy olyan „csupamosoly”, ha őt említed? – A kérdés fel volt téve. Blaise meg bele volt pirulva a zoknijába. Heh, már a válasz is megvan. – Komolyan szégyent hozol ránk, haver. Draco Pitonnal dug, én Adriannal. Te valahol félresikerültél – vigyorgott a fiú és végre hajlandó volt leszállni élő ülőalkalmatosságáról. Jobbnak látta, ha visszabújik aludni.

-         Ki mondta, hogy tetszik? Csak... csak jófej... – habogta Blaise bosszúsan, és meglepően őszintén.

-         Okééééééééés. Akkor hagyhatsz is aludni. Sok sikert Grangerrel!

-         Ch, szajha – azzal kellt is fel ismét és bevágta maga után az ajtót.

 

 

 „Sok sikert? Mi vagyok én? Holmi cirkuszi bohóc? Egyébként is, Grangernek ott van Potter, majd ő megkeféli, ha kell. Én úgy is mást... reménytelen...”

-         Nem az, csak hinni kell benne – mosolygott rá egy gyönyörű szempár.

-         A gondolataim tabu, azt hittem tudod – mosolygott vissza rá.

-         Bocsi – pirult el kissé.

-         Hé, egy Malfoy bocsánatot kér? Piton rossz hatással van rád, szépségem – vázolta a helyzetet Blaise, miközben megragatta Draco derekát.

-         Elmész a fracba! Hé, voltál bent Theoéknál? – pillázott fel szépen a mardekár gyöngyszeme.

-         Voltam. Többet nem megyek, nyugi – mormogta a fiú.

-         Mi bajod? – kérdett rá végre a szőke, de a barna csak a fejét rázta.

-         Hol hagytad a férjedet? – terelte a témát.

 

 

 „Állj csak meg, Blaise Zambini! Úgy is kiderítem mi bajod!”

 Draco két tenyerek közé vette Blaise arcát, és egyenesen a melegbarna szempárba célozta az övét.

-         Mit...?

 

 

 „Most olvas a gondolataimban? Látja mit gondolok? Merlinre! Ne, kérlek, szállj ki a fejemből! Nem akarom, hogy tudd mit gondolok...”

-         Jó oké, bocsi – hátrált vissza Draco.

-         Mostanában kezdesz elszemtelenedni – ragadta meg a derekát hátulról valaki, mire ő csak sikoltott egyet. – Ez az, bébi, ha Piton alatt is így sikoltozol, elégedett lehet veled.

-         Pucey! Vedd le a kezed arról, ami nem a tiéd! – morrant fel Blaise. – Inkább menj be, a szajhád már vár.

-         Mi van veled, Zambini? Őrangyalnak léptetted elő magad? – szemlélgette vitapartnerét a srác.

-         Nem, de jobb, ha én szólok rád, mintha Perselus tenné – mosolyodott el angyalian a barna.

-         Kölykök! Na, viszlát, gyönyörűm! – nyomott egy cuppanós csókot Draco homlokára, aki kuncogva törölte le. Aztán észlelte, hogy a másik nem nevet vele. Felsóhajtott.

-         Este feljössz velem a Csillagvizsgáló Toronyba? – kérezte mosolyogva, míg Zambini egy kósza, szőke tincset simitott félre homolkáról.

-         Amúgy sincs jobb dolgom – mosolyodott végre el.

***

-         Az ég szerelmére, Potter! Nézz a lábad elé! – fújtatta a folyosón Draco, akit épp most vettek le a lábáról. Szó szerint.

-         Jajj, bocs, Malfoy, legközelebb majd hozok magammal szirénát és úgy közlekedem – mormogta a Megmentő.

-         Inkább segíts fel. És egyébként is, mi a frász az a sziréna? – kérdezte értetlenül Draco, majd hirtelen vált ijedté a tekintete, mikor Potter megfogta a karját. – Ne, inkább szólj Perselusnak....

-         Heh? Mi van, az előbb még te akartad, hogy felsegítselek?! – értetlenkedett a griffendréles.

-         Most kurvára nem akarom! Hívd ide Perselust, vagy hoppanálj el a Gyengélkedőig! – parancsolta a szőke.

-         Mi? Eltörted valamid? – ijedt meg a másik is.

-         Csak tegyél már valamit! – sikította a fiú, majd ahogy Harry ránézett látta, hogy a fiú minjárt elbőgi magát.

-         Jól van már – ragadta meg ismét a karját és a Gyengélkedőre hoppanálta magukat.

 Madam Pamfrey azonnal hozzájuk sietett, és látva Draco sápadt arcát egyből elrohant kutakodni a szekrényekben.

-         Fektesse le őt egy ágyra, Mr. Potter – szólt hátra.

 Harry azonnal karjaiba vette a szőkeséget, aki meglepően könnyű volt, és az egyik közelebbi ágyra fektette. Draco görcsösen szorította hasára a kezét és összekuporodott, mint egy kisgyerek.

-         Evett ma valamit, Mr. Malfoy? – kérdezte a gyógyító és egy tálcát egyensúlyozott el az ágy melletti szekrénykéig.

-         Még nem. De azt hiszem... folyik a vér... a... ott... lent... – motyogta a fiú teljesen átvéve egy paradicsom színét.

-         Hol? – vonta fel a szemét a nő.

-         A... fenekemből... – motyogta, mire a nőnek tátva maradt a szája, Harry pedig enyhén ledermedt.

-         Khm... izé... történt valami esetleg... aktus közben – köszörülte meg a torkát Poppy és az ő arcát is ellepte a pír.

-         Nem... reggel sem... most, hogy Potter felborított, csak akkor éreztem – mondta a fiú halkan.

-         Felborított?

-         Összementünk a folyosón. Én mondtam, hogy álljon félre. – Ezt a javasasszony csak leintette, majd adott egy altató bájitalt Dracónak és kiterelgette a kis megmentőt a gyengélkedőről.